Én is ezért tanultam járni,
Ott álltam és vártam,
De hogy nem jöttél lettem én több.
De megvárlak, hogy lásd,
Hogy mennyit fejlődtem,
Felnőttem hidd el.
Mert elhagyott akkor minden,
Hátat fordított.
Tudod, hogy mindenki téved,
Ez volt a menedékem.
Az idő hidegvérrel halad,
De sosem érjük utol,
Mit érne az élet,
Ha nem halnánk bele?
"Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?"
Mert elhagyott akkor minden,
Hátat fordított.
Tudom, hogy végig tévedtem,
Ez volt a menedékem.
Mert elhagyott akkor minden,
Mert végig tévedtem.
Most végre hazaértem,
Azt hiszem,
Azt hiszem…