Kabaré
Ego Sum
Az illem szól, hogy eltűnik.
Vigyorba nyúló szégyenek
Köszönnek sósan-édesen.
Levágott fejjel harsogott,
De én mégsem kértem papot,
Széles pofával fintorog
Cselszövő, rémes illatot.
Refr.:
Kipingált ripacstól a nép,
Ponyvákon röhög, mert elég
A tapstól idézett iszony,
Eszkortot játszó vad viszony.
A porszem bent is hagyható,
Értelmetlen szenzáció.
Csaholtam, mégsem hitted el,
Hogy nem felek, aki elszelel.
S a kabaré mégsem jött ma el...
Kérem két kézzel, ó madame,
Méregbe bort öntök, ha van.
Hátulról minden jópofa,
Keringő szépen csajbota.
A bohóc inkább lemossa,
A szívét dobozba rakja.
Látod, hogy ő most hitte el:
Nagyobb poén, ha elszelel.
Refr.
A kabaré mégsem jött ma el...
Refr.
Kabaré, kérlek, jöjj ma el...
A kabaré mégsem jött ma el...