Ó, mikor még gyermek voltam én,
bárhogy nézem, boldog voltam.
Így szólt mamám: Na válassz egy babát!
Én csak egyet sikoltottam.
Á, ó, ez nagyszerű! Ó, ez isteni!
Nekem sem kell kétszer mondani.
Jó ember volt a matektanár,
rosszat róla sosem mondok.
Úgy féltem én az érettséginél.
Húzz egy tételt! - ennyit mondott.
Hű, ó, ez nagyszerű! Ó, ez isteni!
Nekem sem kell kétszer mondani.
Ballagunk a parkban csendesen.
Nem a Hyde Park, nincs itt szónok.
Csak néz, csak néz a szótlan kedvesem.
Végre súgja: Adj egy csókot!
Cc, ó, ez nagyszerű! Ó, ez isteni!
Nekem sem kell kétszer mondani.
Mást is kért a csókon kívül,
nagyon kért, de mégsem adtam.
Várom már, hogy kezem megkérje,
s akkor mindent megkap nyomban.
Az lesz nagyszerű, az lesz isteni,
ha neki sem kell kétszer mondani!
Az lesz nagyszerű, az lesz isteni,
ha neki sem kell kétszer mondani!
Hm, ó, az lesz nagyszerű, az lesz isteni,
ha neki sem kell kétszer mondani!