/Refrén/
Most kimondom hogy, eddig tartott
Eddig Tűrtem de nem bírom már ezt tovább (tovább)
Ez volt az utolsó csepp, még ha magamban is tartanám,
Hidd el már nincs hová!
Nézz magadra ez nem te vagy...
Vagy aki lenni akartál az hová lett ?
Persze nem ígértél de nem erről volt szó hogy, IDE...
Mesélj, az az út hová ment el?

/Siska Finuccsi/
Úgy elhúzok vissza se nézek,
Bár nem tudom hová...
Mi nem megy ne erőltessük tőlem ne várj már csodát!
Mondjuk ki végre: ,,Ennyi és itt a vége"
Bízd a szélre minden emlékünk mi megmaradt vesszen a messzeségbe.!
Ha neked nem kellek, majd máshol döngetek ajtót meg ablakot,
Ki tárt karokkal vár, mától az én vagyok!
Könnyek közt miért hagyok a szívemből egy darabot?
Mert megfagyott és te tettél ilyenné, ezért meghalok.
Vesszen ha kell, ha fájnia kell akkor fájjon!
Inkább ez, minthogy föladjam az egyetlen boldogságom.
A sírom ásom minden perccel amíg itt vagyok,
Hazug tekintetedben látom elégni mit itt hagyok...
Nem kell a szentbeszéd, hogy ,,Lehetnénk barátok"!
Tartsd meg másnak a szánalmat, ennyi év után sem ismersz?
Tudom nem tisztelsz én meg szeretetet nem veszek,
De ne feledd mit mondtam, megbánod hogyha már nem leszek.!

/Refrén/
Most kimondom hogy, eddig tartott
Eddig Tűrtem de nem bírom már ezt tovább (tovább)
Ez volt az utolsó csepp, még ha magamban is tartanám,
Hidd el már nincs hová!
Nézz magadra ez nem te vagy...
Vagy aki lenni akartál az hová lett ?
Persze nem ígértél de nem erről volt szó hogy, IDE...
Mesélj, az az út hová ment el?

/Phat/
Mi van veled? Frankón engem akarsz megvezetni?
Mond a szemembe, hogy félre értelek!
Ne magyarázd túl, az úgy kifogásszerű
A lényeg sokkal egyszerűbb, mondjad mit érzel legbelül!
Ez nem pálya így, hogy most lesz minden más megint,
De millió és egy volt ebből szám szerint...
Nem maradt erőm már hagyjuk a k***a vitát,
Hogy hol a hiba, ki a hibás, meg hogy kinek mi jár.
Hátat fordítok és engem nem látsz többet!
Nincsen választás, se ötlet, most már magamtól ellöklek!
Ja persze, most meg bezzeg jössz, de vágom hogy ez blöff...
Erőt veszek, nem erőltetem magam hogy kellesz, nem kössz !
Ez nehéz seb, de majd begyógyítja az idő, már nem hallgatok senkire,nem fogadok el senkitől tanácsot.
Te is tudod már csak, magad miatt hajtod..
De felesleges, majd csukd be magad mögött az ajtót.!
CSÁÁ!

/Refrén/
Most kimondom hogy, eddig tartott
Eddig Tűrtem de nem bírom már ezt tovább (tovább)
Ez volt az utolsó csepp, még ha magamban is tartanám,
Hidd el már nincs hová!
Nézz magadra ez nem te vagy...
Vagy aki lenni akartál az hová lett ?
Persze nem ígértél de nem erről volt szó hogy, IDE...
Mesélj, az az út hová ment el?