Bolondnak morzsákat dobál.
Bolondnak életet kínál.
Elhittük csak mi nyerhetünk,
a bolonját járatták velünk.
Az ablakra párát ő lehel,
kérdésre kérdéssel felel.
Választott nekem csillagot,
máskorra másnak is hagyott.
Sejtje a sejtet éri el,
halálba életet terel.
Koldusnak rajzol kincseket,
homlokról simít tincseket.
Lekvárba merül kiskanál,
ráncokra kúszik össze, kár.
Minegy hogy mennyi elvileg,
maga a mindegy éri meg.
Bravó, nem baj, ha félnél,
csak így tovább.
Bravó, nem baj, ha félnél,
csak így tovább, csak így tovább.
Hordókban hordta a brancsba fát.
Gyermeknek anyát és apát,
tegnapnak mát és holnapot,
a szomszédnak szép jó napot!
Komfortot boldogság gyanánt,
majomnak mérgezett banánt.
Megtudni meddig tart az ég,
a fejünkre hull vagy majd elég.
Lehettem volna, nem vagyok.
Bűnök, ha voltak nem nagyok.
Egy zsebes elcsórta a hetem,
ha hittem is nem tudom miben.
A partfelé úszik elmerül,
gyönyörbe tört vigyor vegyül.
Golyó, ha lyukat fúrhatott,
csontot sem ért, úgy távozott.
Bravó, nem baj, ha félnél,
csak így tovább.
Bravó, nem baj, ha félnél,
csak így tovább, csak így tovább.
Bravó, nem baj, ha félnél,
csak így tovább.
Bravó, nem baj, ha félnél,
csak így tovább.