Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Középkor
EX
Elhagyom az erdõt, átölel a táj,
A hegyeken, falakon át, a várfalig eljutok talán.
Bejutok minden áron, a kapukat áttöröm,
Nem számít semmi már, jöhet bánat,vagy öröm!
A kapukat mégis áttöröm!
A kapukat mégis áttöröm!
Mindenhol csak falak, leküzdöm hogyha kell,
Mi lehet odaát, kiáltok, senki nem felel.
Odabent síri csend, egyedül felfelé,
A kapukat áttöröm, vissza sohasem nézek én!
Várj! Itt túl sok minden fáj,
Vár a végtelen határ,
A kép lassan összeáll
Hidegen visszanéz a táj.
Állj! Itt túl sok minden fáj,
A képzelet messze száll,
Tudhatod, hogy mindent látsz,
Hidegen visszanéz a táj.
A falak tovább állnak, bármit is teszek,
Valakik elém állnak, sötétek a fellegek!
Minden elveszett, ezt nem, ezt nem lehet!
A kapukat áttöröm, nem számít semmi sem!
Várj! Itt semmi nem fáj már,
Vár a végtelen határ,
A kép végül összeáll,
Hidd el, visszanéz a táj.
Állj! Itt semmi sem fáj már,
A képzelet messze száll,
Tudhatod, hogy mindent látsz,
Hidd el, visszanéz a táj!
A hegyeken, falakon át, a várfalig eljutok talán.
Bejutok minden áron, a kapukat áttöröm,
Nem számít semmi már, jöhet bánat,vagy öröm!
A kapukat mégis áttöröm!
A kapukat mégis áttöröm!
Mindenhol csak falak, leküzdöm hogyha kell,
Mi lehet odaát, kiáltok, senki nem felel.
Odabent síri csend, egyedül felfelé,
A kapukat áttöröm, vissza sohasem nézek én!
Várj! Itt túl sok minden fáj,
Vár a végtelen határ,
A kép lassan összeáll
Hidegen visszanéz a táj.
Állj! Itt túl sok minden fáj,
A képzelet messze száll,
Tudhatod, hogy mindent látsz,
Hidegen visszanéz a táj.
A falak tovább állnak, bármit is teszek,
Valakik elém állnak, sötétek a fellegek!
Minden elveszett, ezt nem, ezt nem lehet!
A kapukat áttöröm, nem számít semmi sem!
Várj! Itt semmi nem fáj már,
Vár a végtelen határ,
A kép végül összeáll,
Hidd el, visszanéz a táj.
Állj! Itt semmi sem fáj már,
A képzelet messze száll,
Tudhatod, hogy mindent látsz,
Hidd el, visszanéz a táj!
kapcsolódó videók
keressük!
