Nézd a múltat,
A holnap nem jön már.
Feledd el Rómát,
Nem épül újra már,
Mert volt idõ, hogy nem szóltunk,
Gyakran hallgattunk,
Terveket rajzoltunk,
És az élettel játszottunk,
És most, most nincs semmi már!
Nem tudtuk, de láthattuk:
Az ég újra nyitva áll!
Mintha a szavak súlya hullna rám,
Mindent elhisznek majd, csak írj tovább,
Mert nem hív, nem szól, nem kér, csak véget ér!
Csak írj tovább, csak írj tovább!