Minden este máshol alszom el,
Hogy fázom és hogy félek, nem érdekel.
Gyűrött ágynemű fűti vad álmaim.
Ki tudta ezt, és mondd, ki akarta így?

A villamos zajára ébredek,
S csak egy pár forintot érnek az emberek.
Hogy voltak jobb idők is, az már nem számít.
Ki tudta ezt, és mondd, ki akarta így?

Fölfele nézz, és gyere a fénybe,
Ha nyomaszt a múlt, hát felejtsük el!
Már látom a fényt és nem félek végre,
Tudom, hogy csoda történt, úgy egyszerűen,
És ez megtanít, hogy

(Refr.)
Minden, mi egyirányú volt, most megfordítható,
S annak aki nem fél, mindig nyílhat
Egy visszaút, s az élet megy tovább,
Csak egy más hajóra szállunk,
Sok csoda vár még reánk.

Meglepett, hogy veled álmodom,
Mert a történetünk nem volt egy lapon.
S hogyha arra kérsz, hogy kezdjünk újat így,
Félek, nem a párbeszéd lesz köztünk a híd.

Gyere közénk, és szállj le a földre,
Jégszívedet a Nap hevítse fel!
Kell ez a tűz, nem félek tőle!
Fogd a kezem, és induljunk el!

(Refr.)
Minden, mi egyirányú volt, most megfordítható,
S annak aki nem fél, mindig nyílhat
Egy visszaút, s az élet megy tovább,
Csak egy más hajóra szállunk,
Sok csoda vár még reánk.

Minden, mi egyirányú volt, most megfordítható,
(Gyere még velem erre az útra!
Gyere, kezdjük az életet újra!)
S annak aki nem fél, mindig nyílhat
(Ami eddig egyirányú volt, megfordítható.)
Egy visszaút, s az élet megy tovább,
(Gyere még velem erre az útra!
Gyere, kezdjük az életet újra!)
Csak egy más hajóra szállunk,
(Ami eddig egyirányú volt, megfordítható.)
Sok csoda vár még reánk.

Sok csoda vár még mireánk!