Azok a szép idők
Bilicsi Tivadar
körbeforgott utánam a Kálvária-tér,
ahol peckesen, szálegyenesen végigmentem én.
Alakomon úgy feszült meg a konfekció,
mintha éppen rám öntötte volna a szabó,
volt sétabotom, keménykalapom,
duplé inggombom.
Az ám, mennyit csókoltam,
az ám, fiatal voltam,
az ám, tovatűnt, akár az álom.
Azok az úgy nevezett, sokszor emlegetett szép idők,
azok a hívó szavú, ondulált hajú pesti nők…
Azok a bájos, kicsi, józsefvárosi szűk utcák,
bennük a babák…
De amit visszasírok, az csak a fiatalság!
A maszekot úgy hívták, hogy kiskereskedő,
úr volt akkor a pénzéért a kedves vevő,
törődtek vele, nem volt a neve vásárlóerő.
Akkor még volt a versekben értelem és rím,
csengettek a moziban, ha elszakadt a film,
Nem Simon Templar, Don Mix volt a sztár
és a Rin Tin Tin.
Az ám, mennyit csókoltam,
az ám, fiatal voltam,
az ám, tovatűnt, akár az álom.
Azok az úgy nevezett… (Refr.)