Christine
Nékem volt a legjobb apám,
nem csak szülő, tanár.
Társ voltál, jó testvér, barát.
Elrabolt a halál.
Látjuk-e még egymást valahol?
Megölelsz-e úgy, mint rég?
Álmomban szólsz, hozzám hajolsz.
Bár föl se ébrednék!
Látjuk-e még egymást valahol?
Minek ilyet kérdeznem?
Nincs rá remény, de
úgy szeretném, ha itt lennél velem!
Három év. A gyász oly nehéz.
Hozzád fűzött minden.
Nélküled és mégis veled.
Három évig hittem...
Kísért a múlt, hosszúra nyúlt,
segíts, hogy múljon el!
Látni fogjuk egymást valahol,
és a szívem nyugtot lel.
Adj most erőt!
Itt az idő, kezemet engedd el!
Nincs több egyedül töltött fájó év!
Nincs több keserű könny és töprengés!
Ugye válnunk kell? Mondd, hogy válnunk kell!