Milyen hideg ez a február,
milyen prózaiak a hajnalok!
Milyen nehezen hihető,
hogy egyedül vagyok!
Néhány ki nem mondott gondolat,
félig félreértett félszavak,
csupán ez maradt!
Csak a havas eső állna el,
és akkor korán elindulok,
és útközben valahol
egy forró kávét ihatok.
Néhány befejezetlen mozdulat,
még jó, hogy összesen csak ez maradt,
csupán ez maradt.
Szürke város felett szürke ég,
és szürkék a járókelők,
szinte azt se tudom hirtelen,
hogy délután van vagy délelőtt…
Néhány messze fénylő pillanat,
hát jó, hogy ennyi azért megmaradt,
csupán ez maradt.
Milyen hideg ez a február,
milyen prózaiak a hajnalok,
milyen nehezen hihető,
hogy egyedül vagyok.