Jégzene zendül az ágon,
egy szonatina száll az erdőn.
Szűz hóból a zongora, jégcsap az orgona,
Nap sugarából a hárfa, és pendül a szél.
Ropog a hó,
hasad a jég,
magas az ég,
repül a szánkó.
Fent didereg az üzenet,
hogy ez a világ oly szép.
Itt vagy-e tényleg a szánon, vagy mesebeli álom volnál
egy mesebeli ország földjén,
hol nincs soha éjszaka,
senki se fél, csak az
ész, meg a szív szava él?
Ugye, oda viszel, oda megy a szánunk?
Ugye, visszakapjuk ott felejtett szárnyunk?
S közben zengi a szonatinát a tél.