Esős volt az ősz, és áztak a pestiek,
mikor hosszú sorban álltak, mert kenyér érkezett,
és ha arra jött egy tank, és szóltak a fegyverek,
futni kezdtek gyorsan a kapualjak felé
az emberek.
Apám is ott lapult a kapualj alatt.
Nem lett hős belőle, de életben maradt.
Mi a pincében vártuk őt, és hozta a híreket,
hogy a határ még nincs lezárva,
és anyám csak kérdezett, hogy
megyünk-e, mondd,
vagy inkább maradunk,
és itt mutatjuk meg, hogy emberek vagyunk?
Vagy választunk mi is
egy boldogabb hazát?
A félelem helyett a remény csillagát?
Az Ernő utcában egy busz még utasra várt,
aztán másnap reggel nélkülünk átlépték a határt.
A család itt maradt, és ennyi év után
feltehetnénk újból
a régi kérdést talán, hogy
megyünk-e, mondd,
vagy végleg maradunk,
és itt mutatjuk meg, hogy emberek vagyunk?
Vagy választunk mi is
egy boldogabb hazát?
A félelem helyett a remény csillagát?
Még mindig itt vagyok,
és mostmár úgy hiszem,
hogy itt is maradok,
bármi lesz velem.