Ugye, jól tudom, hogy ezt utáltad mindig,
ha a dalban nem feszült az indulat,
és ezektől a nyálas harmóniáktól
régebben mindig elhánytad magad.
Mert te folyton a saját fejed után mentél,
és nem álltál a puhányok közé,
akik emlékekről, vágyakról hablatyoltak,
és elbújtak néhány kopott rím mögé.
Lalala...
Ugye, jól tudom, hogy ezt utáltad mindig,
ezt a gyomorforgató nosztalgiát,
és kinevettél mindenkit, ha láttad,
hogy ezzel vigasztalja önmagát.
Mindig úgy tudtad, te vívsz egy forradalmat.
Hát ez minden volt, csak nem forradalom,
s te ott maradtál a barikádon állva,
és azt sem tudod már, melyik oldalon.
Lalala...
Ez a dallam azért édes-bús, hogy fájjon,
hogy beismerd, már ez tetszik neked,
és, hogy ráébredj, a világ jól van így is,
megváltoztatnod nem lehet.
Ugye mégsem döntesz úgy, hogy nem csinálod?
Hogy odaadsz mindent, szinte semmiért?
Csak azt ne hidd, hogy attól lenne könnyebb!
Csak lalázni el ne kezdj, az Istenért...
...lalala...