A házasságok nem az égben köttetnek ma már,
hanem félfogadás idején az Önkormányzatnál.
De kár.
És mi mosolygunk, hogy jól sikerüljön már
a fénykép,
ahogy kinéz egy ifjú pár.
S az érzelmekből nem épülnek várak, paloták,
csak földszintes kis bódék, sötét nyomortanyák.
De kár.
Még ajtó sincs rajtuk, amit bevághatnál,
ha elmész,
és vissza senki se vár.
Adod-e még, amiből neked sincs elég?
Veszed-e még, ami sosem lesz tiéd?
És felfaljuk végül egymást, mint egy gyorsbüfében szokás,
ahol olcsó pénzért virsli jár, és önkiszolgálás.
De kár.
S aki evett már, az újra sorba áll,
hisz éhes,
s így mindig körbe jár.