Tisza partján mandulafa virágzik,
mandulája vízbe hullott, elázik,
terem még a mandulafa mandulát,
Tisza partján nevelik a szép leányt.
Ablakomba besütött a holdvilág,
az én babám abba fésüli magát.
Göndör haját százfelé fújja a szél,
köszönöm babám, hogy eddig szerettél.
De szeretnék az égen csillag lenni,
ott is csak a Hajnalcsillaggal járni,
Éjféltájban megkerülném az eget,
hagy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.
De szeretnék az erdőbe fa lenni,
ott is csak a tölgyfa nevet viselni,
mer a tölgyfa kék lánggal ég, füst nélkül,
az én szívem soha nincs bánat nélkül.