Nekem neked
Punnany Massif
Én így, te úgy vagy más mindegy mi a vége
Voltunk és leszünk is egymás szerepébe.
Több az igazság, kérdés, hogy közelíted meg
A szemléleteid amik meg öregítenek.
Egy gondolat mi vezérel hiszem, hogy célba ér.
De holnap már bukik mi ma volt a példakép.
Idealizál a tudat ide-oda taligál
Ragaszkodunk hozzá akkor is ha alig áll.
Nálam abban a nyugalom ha látom azt, hogy engedsz
Nálad az élettől ajándék, hogy valakinek kellesz.
Én azt hiszem, hogy van sors ami ad is és elvesz
Te hiszed, hogy irányítol és el nem eresztesz
Engem bánt, hogy ölöd az állatot együtt jöttünk,
Te tudatosan mondod egy evolúcióban körzünk.
Ide számít a becsület, de nem ugyanaz a mélység
Te életedet adod azért amit megígértél.
Nem dívik, hogy itt népet támadsz úgyis a Föld fia
De ha te nem teszed akkor ő fog majd megölni ma.
Nekem az hogy hajnalban üvölteni az belefér
Te nem teheted meg magadért, a gyerekért.
Nekem fáj, hogy úgy szeretsz, hogy kirekesztesz.
Neked fáj, hogy úgy szeretek, hogy eleresztek.
Számomra félelmetes a magasban a mélység
Te csak úgy hiszed el ha már fentről le is néztél.
Nem számít a csillogás érdektelen pompa,
Te megérdemelnéd, de az életed nem úgy hozta.
Nálam túl gyorsan vágtáz a rapid világ,
Nálad aki halad a tempóval bizony az profitál.
Nálam félő, hogy lesz majd
Nálad biztos a jövő
Én vigyázok
Te sebez
Te inkább vagy az úttörő.
Itt nincs más csak érzés, hogy szavakban a tettek
Én a fészket, bele te a nyugalmat teremted
Én így, te úgy vagy más mindegy mi a vége
Voltunk és leszünk is egymás szerepébe.
Több az igazság, kérdés, hogy közelíted meg
A szemléleteid amik meg öregítenek.
Egy gondolat mi vezérel hiszem, hogy célba ér.
De holnap már bukik mi ma volt a példakép.
Idealizál a tudat ide-oda taligál
Ragaszkodunk hozzá akkor is ha alig áll.
Voltunk és leszünk is egymás szerepébe.
Több az igazság, kérdés, hogy közelíted meg
A szemléleteid amik meg öregítenek.
Egy gondolat mi vezérel hiszem, hogy célba ér.
De holnap már bukik mi ma volt a példakép.
Idealizál a tudat ide-oda taligál
Ragaszkodunk hozzá akkor is ha alig áll.
Nálam abban a nyugalom ha látom azt, hogy engedsz
Nálad az élettől ajándék, hogy valakinek kellesz.
Én azt hiszem, hogy van sors ami ad is és elvesz
Te hiszed, hogy irányítol és el nem eresztesz
Engem bánt, hogy ölöd az állatot együtt jöttünk,
Te tudatosan mondod egy evolúcióban körzünk.
Ide számít a becsület, de nem ugyanaz a mélység
Te életedet adod azért amit megígértél.
Nem dívik, hogy itt népet támadsz úgyis a Föld fia
De ha te nem teszed akkor ő fog majd megölni ma.
Nekem az hogy hajnalban üvölteni az belefér
Te nem teheted meg magadért, a gyerekért.
Nekem fáj, hogy úgy szeretsz, hogy kirekesztesz.
Neked fáj, hogy úgy szeretek, hogy eleresztek.
Számomra félelmetes a magasban a mélység
Te csak úgy hiszed el ha már fentről le is néztél.
Nem számít a csillogás érdektelen pompa,
Te megérdemelnéd, de az életed nem úgy hozta.
Nálam túl gyorsan vágtáz a rapid világ,
Nálad aki halad a tempóval bizony az profitál.
Nálam félő, hogy lesz majd
Nálad biztos a jövő
Én vigyázok
Te sebez
Te inkább vagy az úttörő.
Itt nincs más csak érzés, hogy szavakban a tettek
Én a fészket, bele te a nyugalmat teremted
Én így, te úgy vagy más mindegy mi a vége
Voltunk és leszünk is egymás szerepébe.
Több az igazság, kérdés, hogy közelíted meg
A szemléleteid amik meg öregítenek.
Egy gondolat mi vezérel hiszem, hogy célba ér.
De holnap már bukik mi ma volt a példakép.
Idealizál a tudat ide-oda taligál
Ragaszkodunk hozzá akkor is ha alig áll.
kapcsolódó videók
