Hogyha nem akarod elveszíteni,
amit álmaidban építettél fel,
hogyha megunod, hogy jó a hallgatás,
mert a hatalomtól újra félni kell neked,
biztos, hogy útra kelsz.
Hogyha nem akarod végignézni azt,
ahogy menetel a bakancsos jövő,
ahogy menekül a remény, a józan ész,
s ahogy emeli az öklét a nyers erő – megint,
biztos, hogy útra kelsz.
Mi lesz veled, mi lesz veled,
ha elszaladsz? Ha elveszítelek?
Mi lesz velünk, ha elmegyünk,
mert reménykedünk, és ez marad nekünk?
Mi lesz veled, mi lesz veled,
ha elszaladsz? Ha elveszítelek?
Mi lesz velünk, ha elmegyünk,
de rájövünk, hogy ott se jó nekünk?
Hogyha megunod, hogy lopják a lelkedet,
és te nem akarod hinni azt, amit előírnak neked,
hogyha valamiben tehetséges vagy,
s közben érzed, hogy a rendszer nem figyel, és veszni hagy,
biztos, hogy útra kelsz.
Mi lesz veled....
...és mégis elindulsz, úgy hiszem.