Az idegesség katonái vagyunk,
az utcán hömpölyög szörnyű hadunk,
öklöt rázunk, fogat csikorgatunk,
és senki se sír majd, ha meghalunk
Háborúban állunk jó ideje,
ahol a türelem csak a gyengeség jele.
Mi erőseknek hisszük önmagunk,
és senki se sír majd, ha meghalunk.
Jó ha tudod, hogy szentírás a szavunk,
úgyhogy másokkal mindig szigorúak vagyunk.
Mi mindent tudunk, sőt mindent jobban tudunk,
ezért nagyon-nagyon szeretjük önmagunk..
Az idegesség katonái vagyunk,
tökkel ütünk és makkal álmodunk,
Ha tükörbe nézünk, könnybe lábadunk,
mert nagyon-nagyon szeretjük önmagunk.
Idegesség katonái! Vigyázz!
Mogorván nézz!
Utálat in-dulj!