Ma este érezhetően véget ért a nyár.
A mozdony fütyül, a szerelvény indulásra vár.
A pályaudvart hűvös szél járja át,
ilyenkor jól jön a kiskabát.
Talán még maga sem értette, mért olya nyugtalan.
Próbálta úgy gondolni, hogy minden rendben van.
Az esti utcát hűvös szél járta át,
keresni kéne egy szállodát…
A szállodában a csend az úr.
A kiskabát egy székre hull.
Az ablakából a Holdra lát.
Gyűlöli ezt a szállodát.
Nyugtatgatja önmagát,
hogy jól tette, amit csinált,
hogy elhagyta az otthonát,
más se várt volna még tovább.
Sötét és nyugtalan lett a szerelem tengere.
Néha egy hajszálon múlt, hogy nem fulladt bele.
Az éjszakát hűvös szél járta át,
elhozta a magány illatát.
A szállodában a csend az úr.
A kiskabát egy székre hull.
Az ablakából a Holdra lát.
Gyűlöli ezt a szállodát.
Hányszor érezte, nincs tovább,
aztán hányszor gondolta meg magát…
de most nem törődött semmivel,
szétrobban, ha nem jön el.
A cigarettája elfogyott.
Kinyitja az ablakot.
Gyűlöli ezt az éjszakát,
gyűlöli ezt a szállodát.
Ma este érezhetően véget ért a nyár.