Élünk és dolgozunk,
a gyárakban az értéktermelés ugrásszerű.
Haladunk és változunk,
a folytonos átértékelés törvényszerű,
de este, ha végre minden tévékészülék lehunyja már fáradt szemét,
a távolról beszűrődő hangokat hallgatom, és nem tudom,
maradsz-e még – olyan rossz a bizonytalanság,
szeretsz-e még – a megváltoztathatatlanság,
vársz-e még – nem tudom, miért nem tudom,
akarsz-e még - az ablakból az esőt bámulom.
Az éter hullámain
egyre több információt kaphatunk.
A műholdal képein
mindent egy magasabb szempontból láthatunk,
és reggel, ha bekapcsolom a Petőfi-rádiót, és hallgatom a könnyűzenét,
az ablaknál álldogálva az esőt bámulom, és nem tudom
maradsz-e még – olyan rossz a bizonytalanság,
szeretsz-e még – a megváltoztathatatlanság,
vársz-e még – nem tudom, miért nem tudom,
akarsz-e még - az ablakból az esőt bámulom.