Álmok nélkül
Burai Krisztián
Szóljon ez annak, aki reggelente,
Melóba indul a fejét leszegve,
Szóljon a srácnak ki magába dúdol,
A néninek aki, kenyeret süt ötkor,
Legyen az átlagnak is, biztos a támasz,
Rideg a valóság de, legalább száraz tényeket közöl,
Mint az ököl, bármerre is futsz csak falakba ütközöl,
Legyen ez a kiút kedves magamfajta,
Az egynél több is lehet már falka,
Csak az van egyedül aki tesz is érte,
Az orrodig nem látsz el, nemhogy a messzeségbe,
Szóljon ez azoknak kikről azt hiszik, hogy gyávák,
De titkon, a világot megváltják
Szóljon azoknak akiknek az otthon távol,
De mindig lesz ki hazavár, legyetek bárhol!
Álmok nélkül egyre halványabb a fény,
Bármi történt tudd, hogy mindig van remény,
Dobd el minden problémád, mi legbelül ott bánt,
Hogy az életet végül szebbnek lásd!
Szóljon ez annak, aki delente,
Be van tintázva, mert nincs ki szerette,
Szóljon a lánynak, ki magába fordul,
A papának aki, a múlton mereng olykor,
Legyen az álom, valóság neked,
Csak csukd be a szemed, most nem kell küzdened,
A gondok parlagon, a szavakon a hangsúly,
Végre itt az idő, hogy te is csak lazulj,
Legyen ez válasz minden búdra,
Ha elfeledtél szeretni, hát tanuld meg újra,
Tehetetlen létezik nem lehetetlen,
Míg reményt látok a szemetekben,
Szóljon ez azoknak kiket semmibe se vesznek,
De maradjatok veszteg ti el sose vesztek,
Szóljon azoknak kikre tomboltak már százak,
Dőltek össze házak és épültek várak!
Álmok nélkül egyre halványabb a fény,
Bármi történt tudd, hogy mindig van remény,
Dobd el minden problémád, mi legbelül ott bánt,
Hogy az életet végül szebbnek lásd!
Szóljon ez annak, aki éjjelente,
Mocskosabbnál mocskosabb lebújokba tér be,
Szóljon a párnak, ki lelépett jókor,
Minden tanárnak, ki legbelül tombol,
Legyen az ármánynak vége, vegyük végre észre,
Nem kényszeríthet térdre a múltnak zord emléke,
Dobok egy smile-t, tartalmas a lírika,
Költészet, művészet nem vandál muzsika,
Legyen ez a mentsvár napjaink hősének,
Ki nem hódol be fagynak és hőségnek,
Szívéből csak úgy árad a szeretet,
pedig a hónapban 5 foritot nem keresett,
Szóljon ez azoknak kik mindent egy lapra tesznek,
Változnak, fejlődnek, gyereket nevelnek,
Szóljon ez neked, bármit is tegyél,
Maradj hű magadhoz és őszinte legyél!
Álmok nélkül egyre halványabb a fény,
Bármi történt tudd, hogy mindig van remény,
Dobd el minden problémád, mi legbelül ott bánt,
Hogy az életet végül szebbnek lásd!
Melóba indul a fejét leszegve,
Szóljon a srácnak ki magába dúdol,
A néninek aki, kenyeret süt ötkor,
Legyen az átlagnak is, biztos a támasz,
Rideg a valóság de, legalább száraz tényeket közöl,
Mint az ököl, bármerre is futsz csak falakba ütközöl,
Legyen ez a kiút kedves magamfajta,
Az egynél több is lehet már falka,
Csak az van egyedül aki tesz is érte,
Az orrodig nem látsz el, nemhogy a messzeségbe,
Szóljon ez azoknak kikről azt hiszik, hogy gyávák,
De titkon, a világot megváltják
Szóljon azoknak akiknek az otthon távol,
De mindig lesz ki hazavár, legyetek bárhol!
Álmok nélkül egyre halványabb a fény,
Bármi történt tudd, hogy mindig van remény,
Dobd el minden problémád, mi legbelül ott bánt,
Hogy az életet végül szebbnek lásd!
Szóljon ez annak, aki delente,
Be van tintázva, mert nincs ki szerette,
Szóljon a lánynak, ki magába fordul,
A papának aki, a múlton mereng olykor,
Legyen az álom, valóság neked,
Csak csukd be a szemed, most nem kell küzdened,
A gondok parlagon, a szavakon a hangsúly,
Végre itt az idő, hogy te is csak lazulj,
Legyen ez válasz minden búdra,
Ha elfeledtél szeretni, hát tanuld meg újra,
Tehetetlen létezik nem lehetetlen,
Míg reményt látok a szemetekben,
Szóljon ez azoknak kiket semmibe se vesznek,
De maradjatok veszteg ti el sose vesztek,
Szóljon azoknak kikre tomboltak már százak,
Dőltek össze házak és épültek várak!
Álmok nélkül egyre halványabb a fény,
Bármi történt tudd, hogy mindig van remény,
Dobd el minden problémád, mi legbelül ott bánt,
Hogy az életet végül szebbnek lásd!
Szóljon ez annak, aki éjjelente,
Mocskosabbnál mocskosabb lebújokba tér be,
Szóljon a párnak, ki lelépett jókor,
Minden tanárnak, ki legbelül tombol,
Legyen az ármánynak vége, vegyük végre észre,
Nem kényszeríthet térdre a múltnak zord emléke,
Dobok egy smile-t, tartalmas a lírika,
Költészet, művészet nem vandál muzsika,
Legyen ez a mentsvár napjaink hősének,
Ki nem hódol be fagynak és hőségnek,
Szívéből csak úgy árad a szeretet,
pedig a hónapban 5 foritot nem keresett,
Szóljon ez azoknak kik mindent egy lapra tesznek,
Változnak, fejlődnek, gyereket nevelnek,
Szóljon ez neked, bármit is tegyél,
Maradj hű magadhoz és őszinte legyél!
Álmok nélkül egyre halványabb a fény,
Bármi történt tudd, hogy mindig van remény,
Dobd el minden problémád, mi legbelül ott bánt,
Hogy az életet végül szebbnek lásd!
előadó:
Burai Krisztián
album címe: keressük!
megjelenés: 2016
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Burai Krisztián
Ribár Géza
szövegíró: Ribár Géza
stílus: Hip-Hop/Rap
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1624
album címe: keressük!
megjelenés: 2016
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Burai Krisztián
Ribár Géza
szövegíró: Ribár Géza
stílus: Hip-Hop/Rap
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1624
kapcsolódó videók
