Mért bántjuk meg azt
Kovács Erzsi
Hiába ébred annyi emlék már a szívemen
Ha egy szép szerelmes a csóknál többet érdemel
És mert nem mondtam néked, hát másnak mondom el!
Mért bántjuk meg azt, kit szívből szeretünk
Ki gyöngéd hozzánk, hű és jó
Tán csak azért, mert a miénk, jól tudjuk
Megbocsát!
Mért bántjuk meg azt ki mindenünk nekünk
Fáj néki a bántó szó!
Tréfálkozást, csúfolkodást szerelmes szív nem él
Nézz rá és szólj, szép gyöngéden, álmodozón!
Hisz már sok szív tőrt össze egy könnyelmű szón!
Nem becsültem azt, ki szívből szeretett
és menni hagytam könnyedén.
Kéred a dalt, légy okosabb, ne járjál úgy mint én!
Nézz rá és szólj, szép gyöngéden, álmodozón!
Hisz már sok szív tőrt össze egy könnyelmű szón!
Nem becsültem azt, ki szívből szeretett
és menni hagytam könnyedén.
Kérleld a dalt, légy okosabb, ne járjál úgy mint én!