Nem látod, hogy helyben járunk
Cserháti Zsuzsa
unalmasan jár a szerelem terén.
Mások nem mi helyben járunk, ha van is vágyunk szundikál,
pedig de sok pár, már hol jár!
Van hogy a két karod kitárod, de nem az én puha csókomat kívánod,
Á dehogy is, csak a friss levegőt szívod szerelmesen (fenn a hegyen)
És van hogy hosszasan nézel a szemembe, a kezed rácsúszik
lassan a kezemre, és aztán slussz semmi plusz nem jut eszedbe sohasem
Ha nem tudnád mi helyen járunk, mi sosem szállunk,
úgy mind más! Ki itt a hibás?
Te vagy a férfiú!
Jó lenne ha képnél végre, a szemem fénye nézd, hogy ég,
ez mért nem elég?
Van hogy a két karod kitárod, de nem az én puha csókomat kívánod,
Á dehogy is, csak a friss levegőt szívod szerelmesen (fenn a hegyen)
És van hogy hosszasan nézel a szemembe, a kezed rácsúszik
lassan a kezemre, és aztán slussz semmi plusz nem jut eszedbe sohasem
Nem látod, hogy helyben járunk, az idő nálunk szinte áll,
unalmasan jár a szerelem terén.
Eddig mi csak helyben jártunk, de ne félj szállunk
majd mi még, egy csókod elég!
s már közel az ég! egy csókod elég!
De hol van az még, ma még, na mért, ma mért nem látod!
- hogy helyben járunk!?