Tudod, hogy nincs bocsánat
Én, József Attila musical
hiába hát a bánat
Légy, ami lennél: férfi
a fű kinő utánad
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz
Maradj fölöslegesnek
a titkokat ne lesd meg,
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy ne vesd meg
Refr.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s így nem szerethetsz
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szívedhez,
vagy vess el minden elvet
s remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél
Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél
Atyát hívtál elesten,
embert, ha nincsen isten
S romlott kölködre leltél
pszichoanalizisben
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj, és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg
Megcsaltak úgy szerettek
csaltál s így nem szerethetsz
most hát a töltött fegyvert szorítsd szívedhez
Hittél a könnyű szóknak, fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy
Refr. (3x)