Szállni könnyű volt. Együtt repültünk az ég felé,
Mint a madár, a szerelemmel a nap felé
Lassan nehezedtek szárnyaink s a viharban eltűnő
Vágyaink, mint drága kincs, szertehulló.
Mosoly után, ha elered a könny,
Nyár után jeges tél, ha jön.
Akkor kell, hogy jobban ölelj,
Nincs vége, miért adnánk még fel.
Várj, ne váljunk el. Ülünk tétlenül s ez nagy teher,
Könnyű szárnyra vágyó lelkemmel. Várnom még meddig kell?
Csak addig, míg erőt kapunk, s fris erővel újra
Szállhatunk és eljutunk, oly sok vihar vár.
Mosoly után, ha elered a könny,
Nyár után jeges tél, ha jön.
Akkor kell, hogy jobban ölelj,
Nincs vége, miért adnánk még fel.
Jönni fog a hosszú tél, fogd a kezem, ha vág a szél.
Nincs vége hát, miért mennél?
Mosoly után…