Va hé, va hé, felesel a múlt
Visszaszól, olyan jó lenne látni végre már
Hogyha kérhetem, ha valamit néha elérhetek
A kezeimmel megfoghatnám
De a hold, csak sima tükör, elrejt
Nem felel, csak, csak eldug, szinte mindenki elől
va hé va hé
A múlttal kéz a kézben, valahol, ezeréves messzeségben
Látom arcát, mint tükörben önmagam, benne mindent, amim van
Ha egyszer látom őt, olyan ez, mint a jövő
Ha egyszer szólók, máshoz, a múltban tévedhetek
va hé va hé
Létező emberek, létező múltbeli töredék
Ha néha elmegyek, s velem együtt jön ami szép
Az érzés elvakít, bennem él valaki
Ha néha úgy hiszem, hogy az nem más, mint az, aki
Álmom gyönyörű, visszanézek rád
Kétszínű értelem, melyben ott lüktet a vágy
Jelenlétben veled együtt örökké
Olyan ez csak, mint..., mint a múlt, melyben minden olyan szép
Va hé vahé