Az a perc, míg élünk, csak a mára jó,
Ez is messze repült, mint egy szélfújt papírhajó.
Az a csók, mit csókolsz, csak egy pillanat,
Elrepülni egy percre és kapni szárnyakat.
De mégis kell neked, mert soha nem felejtheted,
Amikor megláttál az utcasarkon, azt nem felejted el.
Múlt idő, jelen idő, de nekem a holnap fontosabb,
Csak az hozhat tisztább szavakat.
Múlt idő, jelen idő, csakhogy újra itt leszel,
Ami rossz volt együtt felejtsük el.
Az a szó, mit mondasz, csak egy percig él,
El is párolog szépen, mint annyi más remény.
Ez egy alkalom, s ez egy fájdalom,
Mikor a valóság múlik el, s nem én álmodom.
De mégis kell neked, mert soha nem felejtheted,
Akit megcsókoltál az utcasarkon, még álmot gyárthat neked.
Múlt idő, jelen idő, de nekem a holnap fontosabb,
Csak az hozhat tisztább szavakat.
Múlt idő, jelen idő, csakhogy újra itt leszel,
Ami rossz volt együtt felejtsük el.