Jászkunsági gyerek vagyok
Kárpátia
Kiskoromtól nagykoromig benne felnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem a jász kunsági fő utcán,
Még akkor is betekintek a kis angyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.
Még akkor is azt kiáltja betyár gyerek, gyere be,
Adj egy csókot, egy utolsót Kacsintsál a szemembe.
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A jászberényi nagy kaszárnya számomra van kinyitva.
Fel szántatom, fel szántatom a jászberényi fő utcát,
Vetek bele, vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Mert az a föld fekete föld piros rózsát teremne,
Minden szőke barna kislány csak engemet szeretne.