Beteg
Karst
Hatalmad szédítõ, de véges, tudd meg, nem vagy úr bárhol
Halld csepûrágó szolgád, egy porszem szavát
(Mikor) egy rozsszem repített a sötétségben
Úticélomhoz a te fényedet vittem
Erõsíts meg újra, végy magadhoz
Élesítsd meg fogaim
Ringass zsibbadt álomba
Erõsödjenek csontjaim, kész legyek az új útra
Hozzád, gyötrõ garázda
Nem terem több a kalászba
Ocsuidat lehántolom
Beteg fényben uralom
Így ér véget
Nyugtalanság lesz úrrá halott országodban
A félelem eloszlik, felszabadult, (még) bizalmatlan
S akik eddig lázálmukban feledtetõ dúrokat pengettek
Egy pillanat alatt minden hangra ráébrednek