Atlasz megfáradt
Századok mérge fut
Mocsokkal kirakott
Bőrére okádott
Epétől ráncossá
Gyötört ereinek
Évezredes falai közt
Tövénél elrágott, kiszáradt kóró
Galacsinjának megannyi szőre csak
Parazitáktól hemzseg az ürülékgolyó
Szaporodó férgek, kiutat nem találnak
Földnek mételye
Mállasztja szét bölcs egységünk
És világtalan, ki nem tudja
Így haladunk, hová érünk
Minden irányba gondolkodó
Nyüvek ezek, közülük egy
Ugyancsak kitűnik, közös mederbe
Tereli tekervényeiket
S ezzel véget ért az időszámítás
Senki se számolja, hanyat ver az óra
A kaszás fenőkövét messzire hajította
Magába fordul a kuruttyolás
Elhallgatott az örök krónikás
Vége van mindennek, egy napunk van arra
Hogy ürességbe temetkezzünk és...
- a vákuumban valami gödröt ás -
- Atlasznak karja ernyed, lába gombás -
...sietve feledjük: léteztünk valaha
Egymást gyilkoljuk, homlokunkat marva
Halomra halomra halomra halomra...