Az anyag elkopik, a test elfárad,
ilyen ez a világ.
A szél elfújja az út porával,
hát minek, a kivagyiság.
Megszűnik minden, megszűnik a táj,
megszűnik, hogy az ösztönöd fáj.
Az idő eltűnt, már nem vagyok Én,
csak egy végtelen pont a béke-tenger szigetén.
ref:
Körbe néztem és láttam
a csillagokat.
De nem az égen, hanem a szíved helyén
égett, gyönyörű szépen.
Csoda hogy élsz! De magad tönkre teszed,
ha nem bírod elviselni az életet,
ha nem látod belül a csillogást,
csak kívül a rongyot, a kínlódást.
Pedig nem az a kincs amit magadra veszel,
sem az a pénz amit a bankba teszel.
A bölcsek mondják, ha nem vagy egy észlény,
akkor is megértheted amikor elkap az élmény.
ref:
Körbe néztem és láttam
a csillagokat.
De nem az égen, hanem a szíved helyén
égett, gyönyörű szépen.
Mert belül mindenki ugyanaz,
Isten kicsike képe.
Áraszd szét a fény sugarat,
legyen a világ fénye!
ref