Nem hívlak én vissza, megtanultam én is azóta kacagni,
könnyező lélekkel, dalolni, mulatni.
Elmúlik majd minden, a bánat sem éget,
azt is elfelejtem, hogy hívtalak téged,
nem hívlak én vissza.
Csak őszi időben, mikor a madarak tarlók felett szállnak,
mikor a virágok színtelenné válnak,
szomorú borongós vasárnap délután,
fog el a vágy újra, kedves arcod után,
csak őszi időben.
Van egy kívánságom;
szeretném az arcod csak még egyszer látni,
csöndes kis szobámban órák hosszat várni.
Csak egyszer csókolj meg, vesztett boldogságom,
azután haljak meg, ez a kívánságom,
ez a kívánságom.