Azt hiszed, hogy boldog vagy már
életedre napsugár süt végre.
Futsz a színes álmok után
nem is gondolsz csak a jóra,szépre.
Hallani sem akarsz rólam, más az élet,
más a nóta, sokszor a szív téved
Nem törődsz te semmi mással,
játszol csak a boldogsággal,
s a világod éled.
Eldobod a hű szívemet,
emlékemet magadból kitéped.
Száz örömtől ragyog szemed,
rózsákat szór utadba az élet.
Ne hidd, hogy ez örökké tart,
az életben csalódhatsz majd,
nyár után a tél jön.
Rád borul a csend, az alkony,
visszajönnél, de már akkor
minden-minden késő.