Holdfény sápadt ezüstje szállt
Ilyen sosem volt még az a nápolyi táj
Forró fejed hozzám hajolt
És a szerelmes lánynak egy legény így dalolt:
Míg csillag ragyog az égen,
Míg május virul a réten,
Míg az ajkam lehel,
A csókod ízét nem felejtem el.
Bármerre sodor a végzet,
A vágyaim utolérnek,
Mert meg van írva örökre már
Sorsunk regénye vár;
e gyönyörű nyár.
Bármerre sodor a végzet,
A vágyaim utolérnek,
Mert meg van írva örökre már
Sorsunk regénye vár;
e gyönyörű nyár.