Évszázados háború (ft. Nabis)
TM
Barbármódra pusztul minden
Élő, s élettelen,
Holttestek fekszenek szétlőve
Az összes teren,
Ez kell nekem, vagy talán
Kéne ez most bárkinek?
Sírva, vagy két lábon
Rohan a gyilkos az emberiségnek.
Kételyek vannak százával,
De az értelem az hiányzik,
A kegyetlenség állandó,
Csak az emberség a hiánycikk.
Gyerek már nem játszik,
Csupán csak szenved és ázik,
Apja nem tér haza többé,
Ez a dolog mindenkit fellázít!
Élet nem áll itt,
Csak fekszik a földön a holt tetem,
Mindegy az, hogy ki vagy,
Magyar, román, szláv, vagy csecsen.
Eltemetem gondolataimat,
Mert eltűnt az Istenem,
Kérdem: miért van ez?
Mert ezt az egészet nem értem.
Én megértelek,
De higgy bennem, létezek és látom:
Fejedben káosz, kérdések, kételyek,
De ahhoz, hogy elérjelek,
Közelebb kell lépni és nem hátat fordítani,
Mert úgy soha meg nem érted,
Mi az élet értelme, erre csak
Egy ép elme képes,
Ami ritka, mert a valóság véres.
Tudod, ez nem az én művem, hanem a tiétek,
Ti mégis engem okoltok,
Hát szerinted én mit érzek?
Mit vársz? Helyetted miért lépjek,
Ha tudsz járni és helyetted miért szóljak,
Ha tudsz a szavakkal bánni?
Ha nem hallgattatok rám,
Én miért hallgassak rátok?
Hogy nélkülem is boldogultok,
Ezt ti vállaltátok.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
Ember támad emberre,
Csupán azért, mert más a hite,
Más eszmerendszerben éli napjait,
Ezért nem más színű a vére!
Körbenézve halált látok
És vérbefagyott hullákat,
Ez már rég nem előjele
A folyamatos elmúlásnak.
Asszonyok sírt ásnak
És szeretteiket temetik bele,
Ki várta el tőle azt,
hogy ez legyen a végzete?
Kifolyik szép szeme,
Ez az emberiség réme!
Ez a modern civilizáció?
Inkább csak barbár népek képe!
Falról folyik az ember vére,
Ezt senki nem kérte,
Atomfegyverek arzenálja,
Ezt Hiroshima is megélte.
Látod, mi lett a vége,
Ez az önfejűség ára,
Minek az nem megoldása,
Hogy várni a csodára,
Hidd el, nekem is rossz
Látni ahogy szenvedtek
A Földön, amit az ellenségeim
Pokollá tettek.
De ti csak kárt tesztek
Magatokban, másokban
Ahelyett, hogy látnátok,
Hisztek hazugságokban.
Vakon jártok, bosszúra vágytok
És még csodákoztok, miért gyötörnek
Nap mint nap rémálmok.
Miért féltek szembeszállni a gonosszal?
Mi kihasználva gyengeségetek
Eláraszt rosszal, bűnre csábít,
Hogy övé legyen lelketek,
Ezt ne engedd, mert a
Vesztedbe kerget egy háborúban,
Mi már a kezdetek óta tart,
Mivel az is harcol már,
Ki hajdanán békét akart.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
Élő, s élettelen,
Holttestek fekszenek szétlőve
Az összes teren,
Ez kell nekem, vagy talán
Kéne ez most bárkinek?
Sírva, vagy két lábon
Rohan a gyilkos az emberiségnek.
Kételyek vannak százával,
De az értelem az hiányzik,
A kegyetlenség állandó,
Csak az emberség a hiánycikk.
Gyerek már nem játszik,
Csupán csak szenved és ázik,
Apja nem tér haza többé,
Ez a dolog mindenkit fellázít!
Élet nem áll itt,
Csak fekszik a földön a holt tetem,
Mindegy az, hogy ki vagy,
Magyar, román, szláv, vagy csecsen.
Eltemetem gondolataimat,
Mert eltűnt az Istenem,
Kérdem: miért van ez?
Mert ezt az egészet nem értem.
Én megértelek,
De higgy bennem, létezek és látom:
Fejedben káosz, kérdések, kételyek,
De ahhoz, hogy elérjelek,
Közelebb kell lépni és nem hátat fordítani,
Mert úgy soha meg nem érted,
Mi az élet értelme, erre csak
Egy ép elme képes,
Ami ritka, mert a valóság véres.
Tudod, ez nem az én művem, hanem a tiétek,
Ti mégis engem okoltok,
Hát szerinted én mit érzek?
Mit vársz? Helyetted miért lépjek,
Ha tudsz járni és helyetted miért szóljak,
Ha tudsz a szavakkal bánni?
Ha nem hallgattatok rám,
Én miért hallgassak rátok?
Hogy nélkülem is boldogultok,
Ezt ti vállaltátok.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
Ember támad emberre,
Csupán azért, mert más a hite,
Más eszmerendszerben éli napjait,
Ezért nem más színű a vére!
Körbenézve halált látok
És vérbefagyott hullákat,
Ez már rég nem előjele
A folyamatos elmúlásnak.
Asszonyok sírt ásnak
És szeretteiket temetik bele,
Ki várta el tőle azt,
hogy ez legyen a végzete?
Kifolyik szép szeme,
Ez az emberiség réme!
Ez a modern civilizáció?
Inkább csak barbár népek képe!
Falról folyik az ember vére,
Ezt senki nem kérte,
Atomfegyverek arzenálja,
Ezt Hiroshima is megélte.
Látod, mi lett a vége,
Ez az önfejűség ára,
Minek az nem megoldása,
Hogy várni a csodára,
Hidd el, nekem is rossz
Látni ahogy szenvedtek
A Földön, amit az ellenségeim
Pokollá tettek.
De ti csak kárt tesztek
Magatokban, másokban
Ahelyett, hogy látnátok,
Hisztek hazugságokban.
Vakon jártok, bosszúra vágytok
És még csodákoztok, miért gyötörnek
Nap mint nap rémálmok.
Miért féltek szembeszállni a gonosszal?
Mi kihasználva gyengeségetek
Eláraszt rosszal, bűnre csábít,
Hogy övé legyen lelketek,
Ezt ne engedd, mert a
Vesztedbe kerget egy háborúban,
Mi már a kezdetek óta tart,
Mivel az is harcol már,
Ki hajdanán békét akart.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
kapcsolódó videók
