Úgy csókoljon a szád, hogy fájjon, égjen a vágy!
Gyilkos várakozás, nincs több álmodozás.
Fáj, mikor képzeletben mást megölelsz,
fáj, de azt akarom, hogy mégse múljon el.
Égess el!

Úgy csókoljon a szád, hogy fájjon, égjen a vágy!
Gyilkos várakozás, nincs több álmodozás.
Fáj, mikor képzeletben mást megölelsz,
fáj, de azt akarom, hogy mégse múljon el.
Égess el!


Mondd, gondolsz-e majd rám, valahol magányos órán?
Mondd, tudnál úgy, mint rég szeretni csak egyet úgy, mint én?
Mondd, alarnád-e még forró, könnyes csók ízét?
Mondd, tagadnád-e még a lángot, mely mélyen benned ég?

Csak egy jó szót akarok, ennyi még nekem is jár!
Kérlek, szorítson a karod,
Szerelmed kortyolom, ez az édes méreg!

Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul,
mintha nem lenne holnap és félne a mától.
Ahogy ő nézett, ő átnézett rajtam,
most társam a bánat, pedig nem ezt akartam!
Rég elcsavargott már, tudom, hogy mással jár,
így kettőnkből már soha nem lesz egy pár!

Mondd, gondolsz-e majd rám, valahol magányos órán?
Mondd, tudnál úgy, mint rég szeretni csak egyet úgy, mint én?
Mondd, alarnád-e még forró, könnyes csók ízét?
Mondd, tagadnád-e még a lángot, mely mélyen benned ég?

Csak egy jó szót akarok, ennyi még nekem is jár!
Kérlek, szorítson a karod,
Szerelmed kortyolom, ez az édes méreg!

Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul,
mintha nem lenne holnap és félne a mától.
Ahogy ő nézett, ő átnézett rajtam,
most társam a bánat, pedig nem ezt akartam!
Rég elcsavargott már, tudom, hogy mással jár,
így kettőnkből már soha nem lesz egy pár!