Fodrozik a Tisza vize,hogyha a szél fújja.
Haragszik a galambom,hogy mért,azt nem is mondja.
||: Nem baj haragudjon, majd megbékül,
Már csak így szokott ez lenni végül,
Nincs is igaz nagy szerelem egy kis harag nélkül. :||
Sima már a Tisza vize, fürdik a hold benne.
Így szóltam a galambomhoz békítgetés közbe.
||: Bármit mond is ez a huncut világ,
Szívem egyedül csak téged imád,
Télbe, nyárba, zivatarba csak hű marad hozzád. :||