Balatonakárhol
Jáde Nyúl
és sűrű volt az éj
a sötétben a dombok mögött
ült néhány bohém
az egyik asszem én voltam
és hálás vagyok érte
hogy én lehettem az egyik
és nem valaki más
de miért mondod, hogy indulnunk kéne
már nincsen hová, mivel ez volt cél
csak tekeregsz, hátha meglátja végre
valaki, hogy mennyire nem jön át ez az egész
a boldogság egy pillanat, ezt értsd meg
hiába nézel rám így, a pirkadattal vége
vonaton lakó népek
sok kedves képződmény
utaznak el szerteszét
a senkinek földjén
és leszállnak a kocsikból
Balatonakárhol
várják a megváltást
néhány üveg bortól
de miért mondod, hogy indulnunk kéne
már nincsen hová, mivel ez volt cél
csak tekeregsz, hátha meglátja végre
valaki, hogy mennyire nem jön át ez az egész
a boldogság egy pillanat, ezt értsd meg
hiába nézel rám így, a pirkadattal vége
nem maradt más, csak egy álmos, másnapos érzet
teljesen kár reggel tovább keresgélned
sosem elég a jóból
sosem elég a boldogságból
sosem elég a jóból
sosem elég a boldogságból
a boldogság egy pillanat, ezt értsd meg
hiába nézel rám így, a pirkadattal vége
nem maradt más, csak egy álmos, másnapos érzet
teljesen kár reggel tovább keresgélned