Újra egy hajnal amiben símogat a remény,
Újra egy kávé, amiben ébred már a fény...
Mondd el meddig él a szívben a szenvedély,
Mondj el mindent amire gondolsz, most már nem lehet veszély.
Hiába szólnék úgy is félreért a szó,
De veled a múló idő minden cseppje jó.
Értened nem muszáj, miért nem kell a múlt -
Maradj és érints ahogyan eddig, míg tart, míg tart az út.
Új lánggal él a szenvedély,
Soha földi vágy még nem volt ilyen mély,
Ezt az egyett csak benned érzem.
Végtelen tengerében
Átölelve vár és a csillagfénybe nézve hív.
Hozzám bújva a szürke szél melegedni hív,
Az utcát látva minden ajtó eltaszít,
A fény is félve néz, kérdi: merre mész?
De bennem nem beszél a válasz, csak ha újra visszatérsz...
Új lánggal él a szenvedély,
Soha földi vágy még nem volt ilyen mély,
Ezt az egyett csak benned érzem.
Végtelen tengerében
Átölelve vár és a csillagfénybe nézve hív.