Ne kérdezd ki voltam
Karády Katalin
Hagyjuk a múltat, oly mindegy, barátom.
Hazudjak meséket egy furcsa leányról?
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok!
Ma még szeretlek, a mámort kívánom,
De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom.
Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok!
Én nem kívánok többé nagy regényt,
Csak könnyen elszaladó percet.
Így töltök el már minden éjszakát,
Ide jutottam, nincs tovább.
Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
Ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő.
Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.
Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik...
Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.
Sokszor halottam szeretlek örökké,
Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé!
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok.
Múlnak az évek, elhamvad a csók is.
Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is.
Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok
Én nem kívánok többé túl sokat,
Csak néhány odadobott percet.
Így töltök el most minden éjszakát.
Nekem már mindegy, nincs tovább.
Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő!
Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.
Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik...
Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.
Hazudjak meséket egy furcsa leányról?
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok!
Ma még szeretlek, a mámort kívánom,
De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom.
Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok!
Én nem kívánok többé nagy regényt,
Csak könnyen elszaladó percet.
Így töltök el már minden éjszakát,
Ide jutottam, nincs tovább.
Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
Ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő.
Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.
Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik...
Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.
Sokszor halottam szeretlek örökké,
Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé!
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok.
Múlnak az évek, elhamvad a csók is.
Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is.
Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok
Én nem kívánok többé túl sokat,
Csak néhány odadobott percet.
Így töltök el most minden éjszakát.
Nekem már mindegy, nincs tovább.
Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő!
Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.
Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik...
Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.
előadó:
Karády Katalin
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Papir Viktor Miklós
szövegíró: Szepes Béláné
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9881
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Papir Viktor Miklós
szövegíró: Szepes Béláné
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9881
kapcsolódó videók
