rólam úgy határoztak, hogy
ha már nem várok semmit,
akkor kapok meg
mindent, és nem hiszem el,
és ha már kezdem beleélni magam,
hogy ez maradhat így,
rögtön véget ér
és kezdődhet megint,
várok egy éven át
valami rohadt csodát,
de csak nem jön semmi
ha nem lenne minden rosszban
valami jó, nem is lenne egyáltalán
valami egyre inkább
azt súgja, hogy ne öleljem át
amit szeretek, csak figyeljem távolról
és ha jön, küldjem el,
ha vár, küldjem el,
ha már elment, meg felejtsem el
és szar lesz, de volt már ilyen
milyen bús dúrba vág át az élet,
mikor átvág,
ha nem lenne minden rosszban valami jó,
nem is lenne egyáltalán