Úgy érzem...
Shuka
Verze 1.
Úgy érzem a pokolban sem ég a tűz már itt lent
vagy nálam van a léc túl magasan
Széles a mosoly a szádon, ez neked üzen
(hogy?) szedd már össze magadat!
Mibe vagy?
Azt szúrják szíven, akinek nagy szíve van
tudod hogy ilyen ez... hideg és nyers...
Keserű íze van, fekete színe és megöl ott bent!
Nekem sem volt utam vissza, csak előre!
Eladtam mindent ha találtam vevőt rá
Legyintek, söpröm a vállamról a port
ha nem vagy te madár, majd csinálok belőled!
Felőlem mond amit hallasz
én mondom mit látok, nem ének az esőben.
Élet az élet előtt, hogy a halál után
egy darab meg maradjon belőlem.
Művésznek hívnak de beteg az agyam
bent valami ketyeg... hívjatok orvost! hogy:
Kapcsolja ki, vagy csak állítsa meg... az ütemet!
úgy érzem ez kóros... ez a soha nem illanó lila köd...
De lehet hogy csak én érzem?! hogy...
Tudom amit nem tudtok... az igazatokat kétlem!
A jelenben itt vagyok, jelen a múltban
én voltam a jövő... emlékszel?
A jövőben leszek, az örök időtálló örök
még írom az esszémet...
Jó terjedelmes lesz, van mesélnem mit...
és senkit ki nem felejtek én.
Hogy viharos vizeken elsüllyedt hajó
és úszom a tengerem felé...
Refrén.
Úgy érzem: Ideát csak páran maradtunk,
és egyszer meg válthatjuk ezt
Néha, úgy érzem nem hallják azt amit hallunk
mert mindegyik vak és süket...
Azt hittem hogy nem lesz szünet.
Amúgy is lefoglal a kess
Sokszor, álmodni kezdek de felráznak folyton
hogy nem kéne éreznem ezt...
verze 2.
Fúj a szél sebesen, esik az eső
kapucnis kölkök veszik az elsőt
Füstöl a beton és lángol az erdő
kis kurva játssza a játszón, hogy felnőtt...
Van ki a késeit élezi
van ki a nyelvét de jobb ha meg fékezi
Déjà vu, ígéretekre emlékezünk
évekkel vissza hogy új világ érkezik
De... úgy érzem ennyi a történet
felverjük a port és baszunk a törvényre
Átlátszó arc a tükörképed
átlátszó dumák hogy semmi nem történhet
Végül a testünk a földé
és virággal gyászol meg minket a költészet
Azt mondtam: Világos beszéd ez
hiába tervezel, akár hogy ő végez
Ezredik költés ez, kő szívemen míg dobog
messzire szökök veled
Te meg rólam pofázol te köcsög gyerek
ne félj dobok én még csak a közösbe nem!
Kötözzetek meg, bolond vagyok! De...
dögöljek meg, mély nyomot hagyok!
Köpködjétek... de melyiknek jobb?
mi van, szerinted kevés? Szerintem sok.
De nagyba vagy veréb, megint egy poszt
aztán rappelj a koszról, ha beittatok
Beiktatok olyan változásokat
hogy nem kérem szépen, csak eridj az szopsz...
Refrén.
Úgy érzem: Ideát csak páran maradtunk,
és egyszer meg válthatjuk ezt
Néha, úgy érzem nem hallják azt amit hallunk
mert mindegyik vak és süket...
Azt hittem hogy nem lesz szünet.
Amúgy is lefoglal a kess
Sokszor, álmodni kezdek de felráznak folyton
hogy nem kéne éreznem ezt...
Úgy érzem a pokolban sem ég a tűz már itt lent
vagy nálam van a léc túl magasan
Széles a mosoly a szádon, ez neked üzen
(hogy?) szedd már össze magadat!
Mibe vagy?
Azt szúrják szíven, akinek nagy szíve van
tudod hogy ilyen ez... hideg és nyers...
Keserű íze van, fekete színe és megöl ott bent!
Nekem sem volt utam vissza, csak előre!
Eladtam mindent ha találtam vevőt rá
Legyintek, söpröm a vállamról a port
ha nem vagy te madár, majd csinálok belőled!
Felőlem mond amit hallasz
én mondom mit látok, nem ének az esőben.
Élet az élet előtt, hogy a halál után
egy darab meg maradjon belőlem.
Művésznek hívnak de beteg az agyam
bent valami ketyeg... hívjatok orvost! hogy:
Kapcsolja ki, vagy csak állítsa meg... az ütemet!
úgy érzem ez kóros... ez a soha nem illanó lila köd...
De lehet hogy csak én érzem?! hogy...
Tudom amit nem tudtok... az igazatokat kétlem!
A jelenben itt vagyok, jelen a múltban
én voltam a jövő... emlékszel?
A jövőben leszek, az örök időtálló örök
még írom az esszémet...
Jó terjedelmes lesz, van mesélnem mit...
és senkit ki nem felejtek én.
Hogy viharos vizeken elsüllyedt hajó
és úszom a tengerem felé...
Refrén.
Úgy érzem: Ideát csak páran maradtunk,
és egyszer meg válthatjuk ezt
Néha, úgy érzem nem hallják azt amit hallunk
mert mindegyik vak és süket...
Azt hittem hogy nem lesz szünet.
Amúgy is lefoglal a kess
Sokszor, álmodni kezdek de felráznak folyton
hogy nem kéne éreznem ezt...
verze 2.
Fúj a szél sebesen, esik az eső
kapucnis kölkök veszik az elsőt
Füstöl a beton és lángol az erdő
kis kurva játssza a játszón, hogy felnőtt...
Van ki a késeit élezi
van ki a nyelvét de jobb ha meg fékezi
Déjà vu, ígéretekre emlékezünk
évekkel vissza hogy új világ érkezik
De... úgy érzem ennyi a történet
felverjük a port és baszunk a törvényre
Átlátszó arc a tükörképed
átlátszó dumák hogy semmi nem történhet
Végül a testünk a földé
és virággal gyászol meg minket a költészet
Azt mondtam: Világos beszéd ez
hiába tervezel, akár hogy ő végez
Ezredik költés ez, kő szívemen míg dobog
messzire szökök veled
Te meg rólam pofázol te köcsög gyerek
ne félj dobok én még csak a közösbe nem!
Kötözzetek meg, bolond vagyok! De...
dögöljek meg, mély nyomot hagyok!
Köpködjétek... de melyiknek jobb?
mi van, szerinted kevés? Szerintem sok.
De nagyba vagy veréb, megint egy poszt
aztán rappelj a koszról, ha beittatok
Beiktatok olyan változásokat
hogy nem kérem szépen, csak eridj az szopsz...
Refrén.
Úgy érzem: Ideát csak páran maradtunk,
és egyszer meg válthatjuk ezt
Néha, úgy érzem nem hallják azt amit hallunk
mert mindegyik vak és süket...
Azt hittem hogy nem lesz szünet.
Amúgy is lefoglal a kess
Sokszor, álmodni kezdek de felráznak folyton
hogy nem kéne éreznem ezt...
kapcsolódó videók
