Sűrű erdőt, sötét erdőt, jaj, de nehéz bejárni,
De nehéz a kislány szavát szerelemre kivárni.
Rejtve annak a szerelme, mint az erdő virága,
A szerelmes legény szíve sóhajtozhat utána.
Én Istenem, én Teremtőm, mért is ilyen a leány,
Mért nem mondja, hogyha szeret, mért nem mondja igazán.
De sok fájó, bús sóhajtás nem volna mind hiába,
A szerelem fényes napja ragyogna a világba.