Szürkék a házfalak, szürkék a reggelek
És fásultan néznek rád az emberek
Te is közéjük állsz, füstöt okád, vár a gyár
Neked ez a nagyvilág
Kiút ha elveszett a város magába zár
Ólomgőz, szenny és sár mélyen a tested járja át
Nem tudod merre lépj, és a holnaptól nagyon félsz
Ingoványos mocsár a lét
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel
Pedig szabadnak születtél
S ki mondja meg hova lépj?
Szürkék a házfalak, szürkék a reggelek
És fásultan néznek rád az emberek
Narkózol és piálsz, tű hegyén a halál Téged vár
Neked ez a nagy világ
Kiút ha elveszett a város magába zár
Ólomgőz, szenny és sár mélyen a tested járja át
Nem tudod merre lépj, és a holnaptól nagyon félsz
Ingoványos mocsár a lét
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel
Pedig szabadnak születtél
S ki mondja meg hova lépj?
Nem tudod merre lépj, és a holnaptól nagyon félsz
Ingoványos mocsár a lét
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel
Pedig szabadnak születtél
Nem tudod merre lépj, és a holnaptól nagyon félsz
Ingoványos mocsár a lét
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel
Pedig szabadnak születtél
S ki mondja meg hova lépj?