Verse:
Sötét az éj most írok neked, két kezem takarja könnyemet.
Nincs világ csak szenvedés, csak ringatás, csak szentbeszéd.
Te nem jöttél, nem megyek hozzád, tudod bennem lesz talán.
Refrén:
Úgy fáj a szívem ha rád gondolok,
oly lassan múlnak el a szomorú szép napok.
Úgy fáj nekem, hogy nem mondhattam el,
mit érez a szívem bár ezt úgy sem értheted.
Úgy fáj a szívem ha rád gondolok,
oly lassan múlnak el a szomorú szép napok.
Úgy fáj nekem, hogy nem mondhattam el,
mit érez a szívem bár ezt úgy sem értheted.
Verse:
Sötét az éj most írok neked, bár kemény vagy tudom úgy sem értheted.
Régi világ csak szenvedés csak ringatás, csak szentbeszéd.
Te nem jöttél, nem megyek hozzád, tudod bennem lesz talán.
Refrén:
Úgy fáj a szívem ha rád gondolok,
oly lassan múlnak el a szomorú szép napok.
Úgy fáj nekem, hogy nem mondhattam el,
mit érez a szívem bár ezt úgy sem értheted.
Refrén:
Úgy fáj a szívem ha rád gondolok,
oly lassan múlnak el a szomorú szép napok.
Úgy fáj nekem, hogy nem mondhattam el,
mit érez a szívem bár ezt úgy sem értheted.