Emlékfoltok
Pollen
aki senkit nem szeret, és semmit nem remél.
Aki semmit el nem vesztett, mert semmije nem volt még,
csak várja szépen a tapsot, vagy, hogy rászakadjon az ég.
Aki a hétköznapnál sötétebb, az sötét is marad,
aki világosabb a napnál, mint egy olcsó színdarab.
Aki minden reggel felébred, de az ágyához ragad,
és nem vár senkit maga mellé, csak emlékfoltokat.
Aki az unalmas életét, titokban úgy turbózza fel,
hogy a lelkem rágja folyton, és úgy dob majd el.
Mint a jóllakottak a csontot, hogy a legyek lepjék el,
de a torkán akad remélem, és soha nem felejt el.
Refrén:
Ülj csak a szobádban, én odakint várok rád,
fényesebb vagyok, minden álmodnál.
Erősebb vagyok, és jobban vágyom rád,
mint a régmúlt emlékek, akik magukat álcázzák.