Nyakig a szarban
Pollen
fáj a fejem a zajban.
Sehogy sem értem,
tényleg nem így akartam.
Ugyan az az érzés,
jön ami gyötör szüntelen.
Hogyha így folytatom,
lehet, hogy végleg eltemet.
Megint egy kötél,
mára már a második.
Ahogy így nézem,
talán lesz még harmadik.
Ki kell hogy lépjek,
az ördögi körből.
Mer' tettek nélkül,
testem végleg elmerül.
Refrén:
Azt hiszem baj van,
nyakig ülök a szarban.
Itt a végem,
vagy lehet, ezt is túl élem.