Egy csokor virág, szép öltöny és megható szavak.
Aranygyűrű, lánykérés, s már nem is vagyok szabad.
Konszolidált család, a szőnyeg szélén állhatok.
Szorít a gallér, én már semmi jót sem várhatok.
Idegen világ ez, és menekülni sem tudok.
Egy hét múlva én már csak egy szánalmas balfék vagyok.
Ref:
Egy virágos lány szemében láttam meg, hogy mi mennyit ér.
Vettem egy csokor rózsát, közben az arcunk összeért.
Azóta nincsenek már álmok, és a hiánya fáj!
Mindig, csak azon jár az eszem: Vajon, Ő merre jár?
Azért én még sem gondoltam, hogy egyszer nősülni kell.
Szerettem volna ilyen blőd cirkusz nélkül nőni fel.
Visszatér az álmaimba, óh, az a virágos lány!
Akinek nem kellett hazudnom sosem, s ma sem, talán…
Ref:
Egy virágos lány szemében láttam meg, hogy mi mennyit ér.
Adott egy fehér rózsát, közben az arcunk összeért.
Azóta nincsenek már álmok, csak a hiánya fáj!
Mindig, csak azon jár az eszem: Vajon, Ő merre jár?
Virágos lány! Virágos lány! Virágos lány!
Ref:
Egy virágos lány szemében láttam meg, hogy mi mennyit ér.
Adott egy vörös rózsát, közben az arcunk összeért.
Azóta nincsenek már álmok, csak a hiánya fáj!
Mindig csak azon jár az eszem: Vajon, Ő merre jár?
Egy virágos lány szemében láttam meg, hogy mi mennyit ér.
Nem adott rózsát többé, mégis az ajkunk összeért!
Azóta nincsenek már álmok, csak a hiánya fáj!
Mindig, csak azon jár az eszem:Vajon, Ő merre jár?