Ahogy észhez tértem a Moszkva téren,
Átragadt rám a félelem
A városról, mert hol van itt már
A luxus és a kényelem?!
Hol van már a régi ország
Nagyon régi városa,
Nem maradt, csak ötszáz bolond
Ezer elmeorvosa.
Az ember fél, a nyomor negyed,
Sötétszürke az utcakép,
Kérem tessék vigyázni, mert
Záródnak a nyitnikék!
Hányan élnek itt, a szennyben,
Arról éppen nincs adat,
Mert születést és halált hoz itt
Minden áldott pillanat.
De rájöttem, hogy ez csak álom,
Fantázia volt csupán,
Mert felébredtem, és itt vagyok a
Moszkva téren délután.
Ahogy észhez tértem a Moszkva téren,
Átragadt rám a félelem
A városról, mert hol van itt már
A luxus és a kényelem?!